Túl vagyunk az elmúlt hetek rohanásán, most egy kis szünet. Ahogy az már lenni szokott, P. megint elutazott, jelenleg Daccában van és még azt sem lehet tudni mikor jön vissza. De azért nagyon klassz dolgok is történnek, most például az, hogy múl héten sikerült összehozni egy csodaszép kirándulást egy közeli vad-rezervátumba. Nem is volt nagyon messze, kb. 200 km Jaipur felé. Természetesen mindenféle jóval felszerelkezve indultunk, hiszen úgy terveztük, hogy egy kiadós grill-parti után éjszakai vadlesre megyünk.
Vérfa
Jégmadár
Nilgau antilop az úton
Nilgau antilop
De kezdjük az elején. Kicsit döcögősen haladtunk és bizony már magasan járt a nap mire odaértünk, elég sok állattal találkoztunk. Láttunk sok pávát, tevét, vadmacskát, kék antilopot, majmokat és nem utolsó sorban gyönyörű tájakat.
Makákók figyelnek
Láttunk egy nagyon érdekes fát (én vérző fának kereszteltem el) melyről olyan nedv csorgott, mint a vér. először azt hittem, hogy valami vad a fára vitte a zsákmányát és annak a vére csorog a fa kérgén. Csak amikor közelebbről is szemügyre vettük, akkor derült ki, hogy az a fa nedve.
Láttunk egy jégmadárnak nevezett gyönyörű pici madarat, melynek tollazata ragyogó kék, a hasa pedig élénk piros. Megtekintettük azokat a tigris-leseket, melyek elé esténként fiatal bivaly-borjakat kötnek ki, egyrészt azért, hogy az állatokat oda szoktassák, másrészt, mert esténként az odalátogató turisták részére látványosságot kínál. Ilyen éjszakai tigris-lest terveztünk mi is. Előző este az egyik kikötött borjút egy fiatal tigris megtámadta. Megölni nem tudta, de alaposan megsebesítette. Mivel egyszerre nem szokta a zsákmányát elfogyasztani, feltehetőleg ismét visszajön. Mi is ebben reménykedtünk.
Na, mi legyen?
Kell egy kis pihenő
Felmenjünk?
Szállásunk
Megérkeztem
Szállásunk előtt
Este a remek vacsora után, kiváló hangulatban vágtunk neki az éjszakai kalandnak. A terepjáróval olyan közel mentünk a leshelyhez, amilyen közel csak lehetett, de így is volt pár méter, amit a majd embermagasságú elefántfűben kellett megtenni. Nem mondom, hogy nem izgultunk. Mondta ugyan a vezetőnk, hogy nem veszélyes, de a sötétben, mindenféle ismeretlen zajok között, ez nem igazán nyugtatott meg. Azt sem láttuk hova lépünk. Azt viszont nagyon jól hallottuk, hogy a patás állatok mennek a közeli „sózó” helyre. Mikor végre megérkeztünk a leshelyre, vezetőnk felhívta figyelmünket, hogy maradjunk nagyon csendben, ha azt akarjuk, hogy közel jöjjenek az álatok. Mi meg is ígértük, csak egy dologgal nem számoltunk, mégpedig a vacsorához elfogyasztott kiváló ecetes paprikával, illetve annak „gyomorhangok”-ra gyakorolt hatásával. Ahogy szép sorban, egymás mellett hasaltunk, a síri csöndben koncertezni kezdek a gyomrok. Na, ebből kuncogás, fojtott kacagás lett, természetesen véget vetve a csendnek. Ezek után sok reményünk nem volt arra, hogy a tigris a közelünkbe merészkedjen. A hangját viszont hallottuk. Pár óra után feladtuk a halk nevetésbe fúló éjszakai kalandunkat és visszaindultunk szálláshelyünkre. Visszafelé viszont volt olyan szerencsénk, hogy az út mentén megpillanthattunk egy gyönyörű tigrist. Így végül is láthattuk azt amiért jöttünk. Mindenesetre, egy nagyon kellemes hétvégét és egy életre szóló élményt kaptunk.
Barátokkal
Lazítás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése