Las Vegas - Grand Cayon - Los Angeles - 1981

2015-11-05 by kati | Leave a comment

Las Vegas a 80-as évek elején

Óriási kirándulásunkról visszatérve próbáljuk megemészteni a látottakat. Kicsit elfáradva, tele élményekkel. Azzal kezdeném, hogy ez a Las Vegas – Grand Canyon – Los Angeles kirándulás meglepetés volt, hiszen egy nyeremény játéknak köszönhetjük.

Caesars Palace

Las Vegas egy kis csalódást okozott, mert nappal kifejezetten csúnya város. Estére viszont teljesen megváltozik, csodálatosan van kivilágítva, helyenként nappali a fényesség. Az ott töltött 2 nap kissé kifárasztott, de nagyon megérte, mert kiváló műsorokat láthattunk, természetesen több kaszinóba is bementünk és az összegyűjtött kedvezményeknek köszönhetően gyakorlatilag ingyen ettünk és ittunk. 

Las Vegasban eltöltött két nap után augusztus 21-én indultunk a Grand Canyon déli oldalához. Órákon keresztül mentünk a sivatagban, rettentő melegben.  Szerencsére a kocsiban volt lég kondi, mert különben felforrt volna az agyvizünk. Képzeljétek el, hogy ameddig a szem ellátott gyakorlatilag semmi nem volt egy-két kaktusz és kókadt bokor kivételével. Egyetlen madarat sem lehetett látni, teljesen kihalt volt minden. Ugyanakkor a villanyvezetékek tömkelege ment minden irányban. Egyszer megálltunk valamit inni egy út menti étteremben (a semmi közepén!!!), ahol nemcsak hogy nyomtatott étlapot adtak, hanem rendelkeztek telefonnal, villannyal, TV-vel. A sivatag kellős közepén!!! 5-6 órai kocsikázás után megérkeztünk utunk második állomására, a Grand Canyon déli peremére.

Bright Angel Lodge

Itt három csodálatos napot töltöttünk. Első nap gyakorlatilag a Canyon déli peremén csatangoltunk és rengeteg fényképet csináltunk. Annak ellenére, hogy 2000 méter magasan voltunk, meglepően meleg volt. A helybéliek megnyugtattak, hogy lent a Colorádó folyó partján – mely kb. 1500-1800 méter mélységben van – ennél sokkal melegebb van. A Colorádó folyóról annyit, hogy a víz átlagos sebessége 6 km/óra, néhol 20-25 km/óra. Vize rendkívül hideg. A folyón 360 un. rapid van (ezek olyan helyek, ahol nagyon gyorsan folyik, vadvízi evezésre alkalmas). Amíg két gátat nem építettek (az egyik a Hoover gát) a folyó naponta több mint e-1 millió köbméter hordalékot vitt magával a kaliforniai öbölbe.  A Canyon tulajdonképpen a folyó és az időjárás hatására alakult ki több millió éven keresztül, és ez a folyamat még mindig tart.  Azt mondják néha olyan hatalmas havazás van, hogy fennsík megközelíthetetlenné válik, különösen az északi perem (az nem is látogatható egész évben). Képzelhető. hogy egy ilyen mennyiségű hó, ha olvadni kezd, mi pusztítást végezhet, hiszen a folyótól több kilométernyi távolságban is láttunk vízmosásokat. Nagyon vártuk a naplementét, mert azt állítják, akkor a legszebb a táj. Sajnos nem volt szerencsénk, mert felhő takarta el a napot, így ezt nem tudtuk megörökíteni.

Grand Canyon déli peremén

A Canyonnak még az is különlegessége, hogy a 7 földtörténeti korszak kőzeteiből jól elhatárolhatóan 5 megtalálható. Ez az egyetlen hely a világon, ahol ezek a rétegek együtt láthatók.

Grand Canyon

Másnap egy felejthetetlenül csodás, bár kissé fájdalmas kiránduláson vettünk részt, ami abból állt, hogy reggel 8-kor felültünk egy öszvér hátára (természetesen külön-külön) és délután 4-ig egy óra pihenő kivételével le sem szállhattunk. Gondolhatjátok ez mit jelentett, de nem lehetett kihagyni. Célunk az volt, hogy a 2000 méteres magasságból a Bright Angel Trail-en leereszkedjünk a kb. 500 méterre a folyómeder felett húzódó Plataeu Point-ra. Mondanom sem kell talán, hogy enyhe tériszonyomon kívül egy frászban voltam, amikor közelebbről megláttam azt az „utat”, melyen le kellett menni. Szerintem az út szélessége alig lehetett több egy méternél, ami önmagában még nem lett volna baj, de ha hozzáteszem még azt a tényt, hogy az út egyik felén égig érő sziklák, a másikon iszonyú mélységű szakadék, akkor azt hiszem, nem lehet csodálkozni azon, hogy egy ideig nem tudott lekötni a táj szépsége. Kb. 3 órát mentünk lefelé az irgalmatlanul kanyargós és meredek ösvényen. Ebből a három órából kettő gyakorlatilag azzal telt el számomra, hogy mint egy megszállott kapaszkodtam a nyeregbe, és imádkoztam, hogy az öszvér épségben leérkezzen a völgybe velem együtt. Egy idő után realizáltam, hogy az öszvér remekül ismeri az utat és rendkívül óvatos, így kissé lazítottam magamon. Már csak azért is, mert zsibbadt minden tagom a görcsös kapaszkodástól. Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor a hosszú öszvéregelés után először leszálltam, a lábaim olyanok voltak, mintha a csontot kiszedték volna, majdnem az alfelemen landoltam, mert a lábaim egyszerűen nem akartak megtartani. Még szerencse, hogy kapaszkodtam nyeregbe. Még az sem tudott lelkesíteni, hogy vezetőnk szerint úgy ülök az öszvéren, mint aki „nyeregben született”. Pár perces pihenő után folytattunk utunkat a plató széléhez, ahol megcsodálhattuk a kb. 300 méterrel alattunk robogó Coloradó folyót. Félelmetesen fenséges látvány. Sajnos ezt sem írásban, sem szóban nem lehet igazán visszaadni. Oly sok gyönyörűség vett körül minket, hogy csak némán, megilletődve néztük a minket körülölelő csodát.

Öszvéren a Bright Angel Trail-en, útban a Plateau Point-hoz

A platóról visszafelé jövet megálltunk az Indian Garden nevű völgyben ebédelni. Ez volt a leghosszabb pihenőnk ebben a csodás környezetben.

A Colorado Plateau Point-ról. A folyó kb. 500 méterre alattunk, Grand Canyon déli pereme kb. 1500 méterre felettünk.

Ekkor már éreztük, hogy az igazi kihívás/megpróbáltatás most kezdődik, hiszen azt az utat, amit eddig megtettünk lefelé, most visszafelé is meg kell tenni. Igaz az öszvér nem rázott annyira, mint lefelé, viszont számunkra rendkívüli módon felmelegedett az idő, kegyetlenül tűzött a nap és minden porcikánk fájt. Ennek ellenére már tudtunk figyelni a táj különleges szépségére. Többször is megálltunk, de az öszvérről leszállni tilos volt. Végre elérkeztünk utunk utolsó fél órájába, amikor leszakadt az ég. Olyan eső jött, hogy csak pislogtunk. természetesen fedezék semerre, védőruha semmi, felhevült testünk kissé sokkot kapott a hideg zuhanytól. Ügy éreztem soha nem fogunk felérkezni a fennsík peremére. Természetesen felértünk, igaz bőrig ázva, vacogva, de épségben és egy hihetetlenül csodás élménnyel gazdagodva.

Utunk harmadik állomására Los Angeles-be újabb 10 órás sivatagi autózás után meg is érkeztünk. Mivel érkezésünkkor már este volt és fáradtak is voltunk, minden látnivalót másnapra tettünk el. Másnap gyakorlatilag egész nap az Universal Stúdióban voltunk, ahol rengeteg érdekes dolgot láttunk. Néhány filmkészítési trükköt is mutattak, sőt aki akart, részt vehetett egy trükk felvételen. Láttuk a Cápa című filmben használt szörnyet, „leszakadó” hídon robogtunk vonattal, vadnyugati díszletek között sétáltunk, egyszóval nagyon jól szórakoztunk.

Mauritius - 2001

Mauritius egy kicsiny sziget állam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre, a 19°50′ és 20°32′ déli szélességi és az 57°18′ és 57°46′ keleti hosszúsági fokok között fekszik.
A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.
Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó. A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.

A lakosság 68%-a indiai, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai. Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek a szigeten. Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul saját, hagyományos világába. A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is. A sokszínűség a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik.

A közlekedés a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasútszolgáltatás 1964 óta nem működik a szigeten.

A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes. A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.

Mauritius – Anglia, Svájc és Brazília után – a világon a negyedik olyan ország, amely bélyeget adott ki.

 A Kék Mauritius, aminek mindössze tizenkét példánya ismert (a Vörös Mauritiusnak tizennégy), a legendásan ritka bélyegek szimbóluma.
A Mauritiuson található egyetlen autópályát magyar vállalkozók építették az 1970-es években. A vállalkozók azóta kint is élnek.

Mauritius szigetének legnagyobb része már nem tükrözi természetes állapotát, hisz cukornád ültetvények és egyéb ember által megváltoztatott képét mutatja. Ez alól kivétel a Black River Nemzeti Park, mely szinte háborítatlan állapotban őrzi a természet értékeit. Annak ellenére, hogy Mauritiuson a legmagasabb hegycsúcs sem éri el az 1000 méteres magasságot, itt mégis szembetűnően nagy szintkülönbségek vannak. Sziklafalak, meredek hegyoldalak, vízesések és a szigeten máshol kevéssé látható erdők jellemzik.

A trópusi időjárásnak köszönhetően igen gazdag vízrajza van Mauritiusnak, ami méretéhez képest nagy folyókat és a turisták legnagyobb örömére számos vízesést eredményez. Ezen vízesések közül az egyik legnagyobb és legszebb a Chamarel-vízesés, ahol a vízeséssel szemközt található kilátókból tekinthető meg a lezúduló víztömeg. A vízesés olyannyira hatalmas, hogy nehéz egyben lefényképezni, ám a kilátók egyikéből megtekinthető teljes terjedelmében.

Chamarel vízesés

A Chamarel-vízesés közelében található a híres Coloured Earth, vagy más néven 7 színű föld. Az érdekes talajképződmény teljesen természetes jelenség, Mauritiuson több helyen is látható, ám igazán látványos csak a Chamarel közelében található, ahova belépődíjat is szednek. Több Mauritiust ábrázoló képeslapon, prospektusban is megtalálható. Helyben pár óriásteknős is megtalálható a gyerekek nagy örömére.
A szigetnek nagyon sajátos mikroklímája van. Noha minden oldalról egyaránt nyitott, időjárását mégis nagy eltérések jellemzik különböző részein. A tél itt májustól októberig tart. Az óceánparton ebben az időszakban nappal nem megy huszonhat fok fölé a hőmérséklet, míg este a húszat is ritkán éri el.
Ma a lakosság jelentős részét az indiaiak adják, de szép számban vannak kreolok, kínaiak és franciák is. Az arányból adódóan a választott tisztségeket, így a miniszterelnöki széket is indiaiak töltik be. Érdekes, de a különböző származású emberek nem nagyon keverednek, mégis békésen élnek egymás mellett. Sokszor hallani, hogy Mauritius a tolerancia szigete, ami nem csak etnikai, de vallási téren is helytálló. Néhol egymás szomszédságában állnak a keresztény templomok és a muzulmán mecsetek, máshol buddhista sztúpákat rejt az út menti erdő.

A nád termesztés miatt a sziget egy apró hányadán maradt meg az eredeti növényzet. Mivel a termesztéshez sík területekre volt szükség, a dél-nyugaton álló hegyek őserdői átvészelték a telepesek pusztítását. Nem véletlenül áll itt a Black River Gorges Nemzeti Park, amely ma nagyon fontos szerepet tölt be a kihalás szélén álló őshonos fajok megmentésében.

Ebben a csodálatos környezetben volt szerencsém eltölteni 2 felejthetetlen hetet. Ha semmi mást nem tettem volna, csak a tengerparton heverészek, akkor  is nagyon szép emlék lenne. Szerencsére, nem így tettem, melynek eredményeként, csodálatos élményekben volt részem.

Az, hogy a sziget nagy része cukornád ültetvény, sokak számára ismert lehet. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a “zöld” kráterű vulkán milyen fenséges látvány, A sziget déli részén található őserdő olyan meglepetés volt, hogy csak kapkodni tudtam a fejem. A hatalmas bambuszok, pálmák között, enyhe félhomályban csodálatos növények között keskeny ösvényen lehetett barangolni.

Port Luis

A főváros, Port Luis lenyűgöző látvány, gyönyörű kikötői sétányával, nyüzsgő forgatagával. Természetesen a fűszer, és gyümölcs piacot “kötelező” volt felkeresni, hiszen mindig is szerettem ilyen helyeken bóklászni. Arról nem is beszélve, hogy itt különleges ázsiai fűszerek tárházát lehet megtekinteni, megvenni. Természetesen a bazárt sem lehetett kihagyni.

Talán a legnagyobb két élmény, melyeket itt megélhettem, a tenger alatti haleletetés és a tengeralattjáró kirándulás volt. A búvárkodáshoz egy kicsit el kellett távolodni a parttól, így megcsodálhattam a tintakék tengert, majd a fejemre helyezett “búvárharang” és a kb. 40 kg-os ólomőv felvétele után végre lemerülhettem. Életemben még soha nem merültem, így meglehetősen izgatott voltam. Némi nehézséggel, de sikerült kb. 10 m mélységben talajt fogni és körülnézni ebben a csodás vízi világban. Kísérőm segítségével megetettük a körülöttünk ficánkoló halakat. Érdekes módon semmilyen félelem érzet nem volt bennem. Annyira lenyűgözött a látvány hogy teljesen megfeledkeztem mindenről.

Merülési igazolás

A “mini” tengeralattjáróval kb. 35 m-re ereszkedtünk és csodálatos növényeket, állatokat láthattunk. Láttunk egy régi vitorlás roncsait és egyéb roncsokat. Óriási élmény volt!

Kedvcsinálónak egy rövid videó:

Goa - 1974

Konkan Shakti, utasszállító hajó Bombay és Goa között

Sikerült ide is eljutni! Hajóval mentünk Goába, ami 22 órát tartott Reggel 10-kor indultunk Bombayból és másnap reggel 8-kor érkeztünk Goa fővárosába, Panjimba (néha Panajinak mondják,hogy miért azt nem tudom). Szállodánk kb. 2 percre volt a kikötőtől , az öböl partján. Letettük csomagunkat és elindultunk felfedező körutunkra, ami abból állt, hogy kimentünk „Old Goa”-ba, a régi portugál városba, ahol jelenleg 2-3000 ember lakik. A város azóta ürült ki, amióta a portugálok 1961-ben a elhagyták a várost. Természetesen minden magán viseli a közel 500 éves portugál behatást. Rengeteg templomot, kolostort, monostort lehet látni. Érdekesség, hogy némelyik eredetileg muszlim, vagy hindu templom volt és csak a későbbiek folyamán alakították át.

Szt. Augusztin torony

Megnéztük a leghíresebb kolostorukat, a Santa Monica-t, ahol jelenleg 150-200 apáca él. Sajnos az idő vasfoga sokat ártott az épületnek, mely kb. 1500 végén épülhetett, és már csak egyes helyeken lehet látni azokat az eredeti festéseket, melyek valaha csodaszépek lehettek. A kolostor templomában láttuk azt a híres keresztre feszített Jézust, mely állítólag az 1600-as évek során egy mise alatt kinyitotta a szemét és sebeiből elkezdett folyni a vér. Ezt a napot azóta szent napként tisztelik.

Bom Jesus bazilika, Goa, India

Innen átmentünk egy híres bazilikába, a Dom Jesus-ba, ami arról nevezetes, hogy itt van Xavéri Szent Ferenc sírja. Bár a templom kívülről, belülről renoválva van, néhány helyen megmaradt az eredeti faragás. Mind fából készült és aranyozott. Nagyon szép. Annyira, hogy sem szóban, sem írásban nem lehet visszaadni a látványt. A templom baloldali hajójában van elhelyezve Xavéri Ferenc ezüst koporsója, mely még messziről is gyönyörű. Sajnos a közelébe nem lehetett menni, mert éppen renoválták azt az oldalhajót, ugyanis 10 évenként 45 napra leemelik a koporsót (magas talpazaton áll) és átviszik a Szent Katalin – ismertebb nevén Sé – katedrálisba, ahol kinyitják, és ilyenkor a zarándokok ezrei keresik fel, hogy megtekinthessék a halottat. Erre az eseményre különben Rómából küldenek ki papokat és egy orvost, aki minden alkalommal megvizsgálja a holtat, mert állítólag 1929-ig annyira friss volt a test, hogy még vér is volt benne. Most kezd csak kiszáradni, bár még mindig épségben van, eltekintve a levágott jobb karjától, ami jelenleg Rómában van.

Xavéri Szt, Ferenc

Most lesz ez az esemény 1974. november 27-től 1975. január 3-ig. Erre az alkalomra díszítik és javítják az oldalhajót. Még régebben hallottuk, hogy ilyenkor szokták a halott körmét vágni és a szakállát megnyírni. Természetesen rögtön megkérdeztük vezetőnket, hogy az igaz-e, ugyanis Assisi Ferenc valamikor 1500 végén hunyt el. Vezetőnk elmondta, hogy természetesen ez nem igaz. Azt viszont ténynek veszik, hogy amikor Xavéri elhagyta Goát,(hit téríteni ment) úgy érezte, hogy oda élve már nem kerülhet vissza, ezért írt egy végrendeletet, melyben azt kéri, hogy holttestét mielőbb szállítsák vissza Goába. Ezzel indult el. Valahol Kína területén, egy szigeten halt meg, és hogy kívánságát mielőbb teljesíthessék, betették egy gödörbe és leöntötték mésszel, hogy a hús mielőbb lemaródjon és a csontjai épségben maradjanak. Napok múltán, miután kiásták, csodálkozva vették észre, hogy a test teljesen ép maradt, így aztán gyorsan visszaszállították Goába. Még egy érdekes történetet meséltek, mely szerint, amikor a test visszaérkezett Goába, Rómából jött egy kívánság, mely szerint kérik a jobb kezét elküldeni a pápának. Ez meg is történt, de a pápa nem akarta elhinni, hogy kéz Xavéri Ferenc, ezért egy tollat adott a kézbe és azt mondta: ha Xavéri vagy, írd alá a neved, és a kéz aláírta.

Sé katedrális

Felkerestük a Sé Katedrálist (másik nevén Szt. Katalin katedrális), ahol állítólag a világ második legnagyobb harangja kongatja a misére hívást. Itt látható egy nagyon régi országúti fakereszt, (nálunk vidéken is láthatók ilyenek) melyhez az a csoda tartozik, hogy egy alkalommal ezen a kereszten megjelent a keresztre feszített Jézus. Azóta itt egy templom áll, magát a keresztet pedig ebben a katedrálisban őrzik.

Sé katedrális - főoltár

Szt. Katalin kápolna

Mondavi folyó torkolata

Irány a tengerpart

Természetesen élveztük a csodálatos tengert is,ami rettenetese sós és nagyon kell vigyázni, mert még szélcsendes időben is olyan alattomos hullámok jöhetnek, hogy alaposan meglephetik az embert. Engem is elkapott egy ilyen hullám a térdig érő!!! vízben és úgy elsodort, hogy hason csúszva értem csak partot és pillanatokig csak kapkodtam a levegő után és prüszköltem a sós víztől. Persze egy idő után az ember már tudja, mire kell figyelni, hogy ilyen meglepetés ne érje. Isteni finom a víz, langy meleg és kristálytiszta.



Irány a tengerpart!



Napsütés, tenger

Teherán 1973 - koronaékszerek

Teheráni látogatásunk elsődleges célja a koronaékszerek megtekintése volt. Felejthetetlen élmény, melyet leírni nehéz, hiszen a látnivalók gyönyörűségét és a kincstár atmoszféráját nem lehet visszaadni szavakban.



Azért néhány kép segítségével megpróbálok betekintést nyújtani a kincstár szépségeibe.

Ez a csodálatos földgömb 35 kg tiszta aranyból és 51,366 darab drágakőből készült. A tengerek és oceánok smaragdból, a föld rubinból és spinellből van kirakva. Irán és Anglia gyémánt. A földgömb 110 cm magas (44″), az átmérője 45 cm. (18”), és több mint 51 ezer drágakő borítja. Alapja aranyréteggel borított fa, körülbelül 35 kg (75 font) tiszta aranyat használatban van a világon. Legenda szerint, Nasseridin Sah (1848-1896) rendelte el a fölgömb készítését, hogy a kincstárban lévő drágaköveket nyomon követhesse.

A földgömbön felhasznált legnagyobb rubin megközelítőleg 75 karát. A legnagyobb spinell körülbelül 110 karátos. A legnagyobb smaragd mintegy 175 karátos, a legnagyobb zafír mintegy 34 karátos, a legnagyobb gyémánt pedig körülbelül 15 karátos.




Szóbeszéd szerint Nadír Sah Indiából történt győztes hazatérésekor (1739-1740) a híres Páva Trón (Peacock Throne) mellett még kilenc drágakövekkel ékesített trónt hozott magával. Annyira tetszett neki a Páva Trón, hogy készíttetett egy ugyanolyat, csak más drágakövekkel. Történészek szerint viszont ezeknek a trónoknak nyoma sincs, és a történészek egyetértenek abban, hogy Nadír halála (1747) után lerombolták és darabokra törték ezeket.



A jelenlegi trónt, bár Nadír után nevezték el, semmi köze nincs hozzá, meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy Fath-Ali Sah uralkodása (1798- 1834) idején készült. Fath-Ali Sah célja ezzel az volt, hogy alattvalóinak, és őt meglátogató külföldi delegációk előtt fitogtassa udvarának gazdagságát és pompáját. Mivel ezt a trónt több nyári palotájában is használta, szétszedhetővé építették, és 12 részből áll. A teljes szerkezet aranylemezekkel van borítva, zománcozott és drágakövekkel ékesített, melyek közül a smaragd és a rubin a legtöbb.



Középen egy oroszlánnal, oldalain egy-egy szalamandrával díszített lépcső vezet a trónhoz. Magas, íves háttámlája drágakövekkel dúsan kirakott, oldalain tekergő kígyókkal. A trón 98 cm hosszú, 96 cm széles, magassága 110 cm a karfáig, teljes magassága 217 cm. Összesen 26 733 drágakő borítja.

Ezt a trón használták Reza Sah 1926-os, valamint Mohammad Reza Sah Pahlavi 1967-es koronázásakor.



Pahlavi korona

A koronát Reza sah, a Pahlavi sah-dinasztia megalapítójának 1926. április 25-I koronázásán használták. Fia, Mohammad Reza Pahlavi, az utolsó iráni sah, is ezt a koronát használta 1967. október 26-I koronázásakor.

A korona vörös bársonyból, aranyból és ezüstből készült. Teljes magassága 29.8 cm. és 19,8 cm széles. Súlya 2,080 gramm. A Pahlavi korona a 3380 db gyémántot tartalmaz (összesen 1144 karát), a legnagyobb (60 karát), a központi sárga gyémánt, a nap alakú gyémánt díszítés közepén. Három különböző sorban összesen 369 db természetes gyöngy helyezkedik el és a koronát körül veszi 5 db smaragd (a legnagyobb mintegy 100 karátos) és néhány zafír is.



The Nader Aigrette – Gyémántokkal és smaragdokkal díszített kalap/hajdísz. Közepén egy gyönyörű, nagy smaragd. Az ékszert további 5 smaragd csepp díszíti, 2 az ékszer felső részén, 3 az alján. A gyémántok és a smaragdok együtt 781 karátosak.


Kiani Korona

A Kiani koronát a Qajar-dinasztia alatt használták. Reza sah, a Pahlavi sah-dinasztia megalapítója saját koronáját viselte, de a Kiani korona jelen volt a koronázás során. A korona maga vörös bársonyból készült, 1800 db gyönggyel kivarrva. A koronára illesztett kb. 300 db smaragd közül a legnagyobb, körülbelül 80 karátos. 1800 db rubin és a spinell ékesíti a koronát a legnagyobb 120 karátos. A legnagyobb gyémánt 23 karátos. A korona 32 cm (12,5 hüvelyk) magas, 19,5 cm (7,5 hüvelyk) széles. Súlya 4,5 kg.


Farah kedvenc tiarája


A gyémántokat tartalmazó, szív alakú alsó sáv platinából készült. Két sor sárga, rózsaszín és fehér gyémánt (294 db) követi ezt. A tiara legtetején gyémántokkal körülvett hét nagy smaragd van. A legnagyobb smaragd, középen található 65 karátos. és a sor végén a legkisebbek is mind 10 karátosak. A két legnagyobb gyémánt mindegyike körülbelül 15 karátos.

Smaragd öv
Az aranyból szőtt öv csatja 205 db gyémánttal körülvett smaragdból készült. Kb. 5 cm magas és 175. Koronázási ékszerként 1926-ban Reza sah Pahlavi , és 1967-ben Mohammad Reza sah Pahlvai koronázásakor használták.



Farah Diba császárnő koronája
Miután Mohammad Reza sah saját fejére tette a Pahlavi koronát az 1967-es koronázási ünnepségen, ezt a koronát helyezte a felesége, Farah császárné fejére. Eddig az időpontig a perzsa uralkodók feleségeit nem koronáztak, és így szükségessé vált, egy új korona tervezése erre az alkalomra. Ez a megtiszteltetés a francia ékszerészeket, Van Cleef & Arpel-t érte.
A hagyományoknak megfelelően a koronához használt drágaköveket kincstárból válogatták ki. A korona zöld bársonyból és fehér aranyból készült. 36 smaragd, 105 gyöngy, 34 Rubin, 2 spinell, és 1,469 gyémánt díszíti. A korona teljes tömege 1,481 gramm. A legnagyobb smaragd a korona központjában található, és körülbelül 91.32 karátos. A két legnagyobb spinell mintegy 83 karátos, és a legnagyobb gyöngy körülbelül 22 mm hosszú.




Noor-ol-Ain Tiara
Az iráni korona ékszerek szép tiarája az úgynevezett “Noor-ol-Ain” tiara, melyet Farah császárné viselt az esküvőjén, 1959-ben. A tiara középpontjában a Noor-ol-Ain gyémánt – egy briliáns csiszolású, körülbelül 60 karátos majdnem könnycsepp alakú gyémánt – egyike a világ legnagyobb rózsaszín gyémántjának. A platinába ágyazott gyémántot rózsaszín, fehér és sárga gyémántok veszik körül. A többi gyémánt egyenként 14-19 karátos.


Gyémántokkal és rubinokkal kirakott, zománcozott arany palack. A dugó teteje egy hatalmas rubinnal és négy gyöngy-cseppel díszítve.

Arany kalyan (vízipipa) szett türkizzel és rubinnal

A korona herceg, Abbas Mirza által hivatalos rendezvényeken viselte ezt a korona-kinézetű gyöngyökkel díszített fejdíszt.


Darya-i-Nur gyémánt
 A 186 karátos Darya-i-Nur egyike a legrégebben felfedezett gyémántoknak, emellett az iráni koronaékszerek leghíresebb drágaköve. Nevének jelentése bizonytalan: “A fény tengere”, “A fény óceánja” és “A fény folyója” változatok közül választhatunk. A foglalatban összesen 457 gyémánt és négy rubin található, a tetején pedig az iráni birodalmi kormány jelképei, az oroszlán és a nap szerepelnek. A Darya-i-Nur gyémántnak a mai napig ez a foglalata.
A gyémánt valós súlya valahol 175 és 195 karát között lehet, pontos adatot azért nem tudunk mondani, mert a követ a foglalat károsítása nélkül nem lehet kiemelni belőle. Az viszont valószínű, hogy a Darya-i-Nur Jean Baptiste Tavernier “Nagy Asztal” gyémántjának legnagyobb darabja. A Tavernier gyémánt 400 karátnál is nehezebb, rendkívül lapos rózsaszínű kő volt.


Princess Ashraf rubint tiarája, melyet Mohammad Reza Pahlavi 1967-es koronázási szertartásán viselt. Asharf Pahlavi az utolsó iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi ikertestvére.

Isztambul - 1973

Csodálatos három napot töltöttünk  Isztambulban, Első nap egy Márvány tengeri utazáson vettünk részt. Hajóval felmentünk a Herceg Szigetekig,  ez a  Márvány-tengeren található szigetcsoport, melyet a törökök Adalarnak, a külföldiek Princes Islands-nek neveznek, kilenc kisebb szigetből áll, amelyekből kettő lakatlan.

A szigetcsoport a bizánci időkben Papadanisia, vagyis papok szigeteként volt ismert. Akkoriban ide száműzték a hatalmi harcok bukott méltóságait, főurakat, hercegeket, királynőket. Később, amikor a szárazföld és a szigetek között megindult a hajóforgalom, a szigetlakók száma megnőtt.

Kınalıada a Herceg Szigetcsoport közül az, amelyik legközelebb esik Isztambulhoz. Nagyon gyorsan, körülbelül 20 perc alatt oda lehet érni hajóval. Kınalıada talaja a régen itt folyó vas és rézbányászat következményeként vörös színű, ezért Henna szigetnek is nevezik.

A következő sziget Heybeliada. Csak úgy, mint Kınalıada, ez a hely is csupa zöld, dús növényzettel, óriási leanderekkel, régi faházakkal van tele, valamint kolostorok, paloták, és egy papnevelde is a látványosságok között szerepel. A hajó utolsó állomása pedig a nagy sziget, vagyis:Büyükada.

Kabataşból körülbelül egy órás hajóút során lehet eljutni a szigetre, ami már messziről is gyönyörű. Tekintve, hogy a szigeten semmilyen motoros járművet nem lehet használni, így választhatunk, hogy gyalog, biciklivel, esetleg hintóval közlekedünk-e. A hintó, (török nevén fayton) két útvonalon közlekedik, rövid és hosszú túra közül választhatunk. Kikötés után lovashintóval körbejártuk a szigetet. Csodálatosan szép, nyugalmas hely. Tele szebbnél szebb villákkal, nyaralókkal. Valaha ez a sziget magántulajdon volt. Főleg görögök lakták és a török lakosság csak az utóbbi évtizedekben költözött oda, amikor kikergették a görögöket.

Második nap egész napos városnézésen voltunk, melynek során megtekintettük a Hagia Sophia  mecsetet, mely arról híres, hogy eredetileg keresztény templomnak épült és csak a későbbi idők folyamán alakították át mecsetté. Jelenleg nem használják, mint mecsetet, most  múzeum.

Érdekessége, hogy a többi keresztény templomtól eltérően 8 szögletű. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a karzaton található mozaikok között Szent László király lánya, Piroska is szerepel.

Megtekintettük a régi római víztározók egyikét, a Cisterna Basilica-t (Elsüllyedt Palota), mely 140 méter hosszú és 70 méter széles, a föld alatt épült, és 336 pillér tartja. Abban az időben amikor használatban volt, 4 méter magasan állt benne a víz és innen látták el a régi  Konstantinápolyt vízzel. Jelenleg már csak ½ méteres a vízszint.

Megnéztük a híres Kék Mecsetet (Ahmed Mecset), mely belül valóban a kék minden árnyalatában ragyog. Érdekessége, hogy hat minaretje van, ilyen egyedül Mekkában található még. Ez azért  érdekes, mert a minarettek száma jelentősséggel bír , olyan értelemben, hogy minarett nélküli vagy 1 minarettes mecset általában gazdag családoké, a 2 minarettes az uralkodó család valamelyik nő tagja által építettett, a 4 minarettes pedi az uralkodó megbízásából készült. 6 minarettes mecset csak kettő létezik, az egyig Mekkában, a másik ez a Kék Mecset. A 6 minaretet azért nem engedélyezik, hogy nem legyen egyenrangú a mekkaival.

A Hippodrom tér háromhíres oszloppal büszkélkedik, melyek közül a delphoi szentélyből zsákmányolt kígyós oszlop a legemlékezetesebb. A görög hadsereg Szalamisznál hatalmas győzelmet aratott a perzsa hadak felett, s Xerxész csapatainak fegyvereiből és páncéljaiból készült az a nyolc méter magas, egymásba fonódó kígyókat ábrázoló spirál oszlop, melyet nagy Konstantin a város közepén helyezett el. A másik oszlop Theodosius obeliszkje, melyet az egyiptomi Karnak templomból hoztak ide. Az egy tömbből kifaragott, huszonöt méter magas, hieroglifákkal díszes oszlop.

A Dolmabahce Palota szolgált az utolsó hat szultán lakhelyéül, sőt tróntermében tartotta a török parlament az első ülését is. Kertje gyönyörű, épületegyüttese három részből áll: a férfiak területéből (Selamlik), a dísztermekből (Muayede) és a női lakosztályból (Hárem).

Harmadik nap (ill. ez már csak fél nap) ismét hajókázni voltunk, ezúttal a Boszporuszon, fel a Fekete tenger bejáratáig.

az épülő Boszporusz-híd

Nagyon szép út volt. Láttuk az új, épülő hidat, mely összeköti az európai és ázsiai partot. Valójában már kész van, csak az utolsó simitásokat szándékosan késleltetik, ugyanis októberben akarják átadni a köztársaság 25 éves évfordulóján. Hatalma, hossza kb. 1,5 km, a magasságát nem tudom, de el lehet képzelni, ha olyanra építették, hogy a nagy tengerjárók is elférjenek alatta.

Utunkat pár percre megszakítottuk egy régi erődnél, a Roumeli Castel-nál, törökül Rumelihisarı,  Isztambul egyik fontos erődítménye a Boszporusz partján, mely már a régi időkben is arra volt hivatva, hogy védje a Boszporuszt. Érdekessége, hogy pár hónap alatt építették fel.

Csodás élményekkel gazdagodva folytattuk utazásunkat Teheránba.