Mauritius - 2001

Mauritius egy kicsiny sziget állam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre, a 19°50′ és 20°32′ déli szélességi és az 57°18′ és 57°46′ keleti hosszúsági fokok között fekszik.
A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.
Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó. A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.

A lakosság 68%-a indiai, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai. Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek a szigeten. Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul saját, hagyományos világába. A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is. A sokszínűség a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik.

A közlekedés a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasútszolgáltatás 1964 óta nem működik a szigeten.

A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes. A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.

Mauritius – Anglia, Svájc és Brazília után – a világon a negyedik olyan ország, amely bélyeget adott ki.

 A Kék Mauritius, aminek mindössze tizenkét példánya ismert (a Vörös Mauritiusnak tizennégy), a legendásan ritka bélyegek szimbóluma.
A Mauritiuson található egyetlen autópályát magyar vállalkozók építették az 1970-es években. A vállalkozók azóta kint is élnek.

Mauritius szigetének legnagyobb része már nem tükrözi természetes állapotát, hisz cukornád ültetvények és egyéb ember által megváltoztatott képét mutatja. Ez alól kivétel a Black River Nemzeti Park, mely szinte háborítatlan állapotban őrzi a természet értékeit. Annak ellenére, hogy Mauritiuson a legmagasabb hegycsúcs sem éri el az 1000 méteres magasságot, itt mégis szembetűnően nagy szintkülönbségek vannak. Sziklafalak, meredek hegyoldalak, vízesések és a szigeten máshol kevéssé látható erdők jellemzik.

A trópusi időjárásnak köszönhetően igen gazdag vízrajza van Mauritiusnak, ami méretéhez képest nagy folyókat és a turisták legnagyobb örömére számos vízesést eredményez. Ezen vízesések közül az egyik legnagyobb és legszebb a Chamarel-vízesés, ahol a vízeséssel szemközt található kilátókból tekinthető meg a lezúduló víztömeg. A vízesés olyannyira hatalmas, hogy nehéz egyben lefényképezni, ám a kilátók egyikéből megtekinthető teljes terjedelmében.

Chamarel vízesés

A Chamarel-vízesés közelében található a híres Coloured Earth, vagy más néven 7 színű föld. Az érdekes talajképződmény teljesen természetes jelenség, Mauritiuson több helyen is látható, ám igazán látványos csak a Chamarel közelében található, ahova belépődíjat is szednek. Több Mauritiust ábrázoló képeslapon, prospektusban is megtalálható. Helyben pár óriásteknős is megtalálható a gyerekek nagy örömére.
A szigetnek nagyon sajátos mikroklímája van. Noha minden oldalról egyaránt nyitott, időjárását mégis nagy eltérések jellemzik különböző részein. A tél itt májustól októberig tart. Az óceánparton ebben az időszakban nappal nem megy huszonhat fok fölé a hőmérséklet, míg este a húszat is ritkán éri el.
Ma a lakosság jelentős részét az indiaiak adják, de szép számban vannak kreolok, kínaiak és franciák is. Az arányból adódóan a választott tisztségeket, így a miniszterelnöki széket is indiaiak töltik be. Érdekes, de a különböző származású emberek nem nagyon keverednek, mégis békésen élnek egymás mellett. Sokszor hallani, hogy Mauritius a tolerancia szigete, ami nem csak etnikai, de vallási téren is helytálló. Néhol egymás szomszédságában állnak a keresztény templomok és a muzulmán mecsetek, máshol buddhista sztúpákat rejt az út menti erdő.

A nád termesztés miatt a sziget egy apró hányadán maradt meg az eredeti növényzet. Mivel a termesztéshez sík területekre volt szükség, a dél-nyugaton álló hegyek őserdői átvészelték a telepesek pusztítását. Nem véletlenül áll itt a Black River Gorges Nemzeti Park, amely ma nagyon fontos szerepet tölt be a kihalás szélén álló őshonos fajok megmentésében.

Ebben a csodálatos környezetben volt szerencsém eltölteni 2 felejthetetlen hetet. Ha semmi mást nem tettem volna, csak a tengerparton heverészek, akkor  is nagyon szép emlék lenne. Szerencsére, nem így tettem, melynek eredményeként, csodálatos élményekben volt részem.

Az, hogy a sziget nagy része cukornád ültetvény, sokak számára ismert lehet. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a “zöld” kráterű vulkán milyen fenséges látvány, A sziget déli részén található őserdő olyan meglepetés volt, hogy csak kapkodni tudtam a fejem. A hatalmas bambuszok, pálmák között, enyhe félhomályban csodálatos növények között keskeny ösvényen lehetett barangolni.

Port Luis

A főváros, Port Luis lenyűgöző látvány, gyönyörű kikötői sétányával, nyüzsgő forgatagával. Természetesen a fűszer, és gyümölcs piacot “kötelező” volt felkeresni, hiszen mindig is szerettem ilyen helyeken bóklászni. Arról nem is beszélve, hogy itt különleges ázsiai fűszerek tárházát lehet megtekinteni, megvenni. Természetesen a bazárt sem lehetett kihagyni.

Talán a legnagyobb két élmény, melyeket itt megélhettem, a tenger alatti haleletetés és a tengeralattjáró kirándulás volt. A búvárkodáshoz egy kicsit el kellett távolodni a parttól, így megcsodálhattam a tintakék tengert, majd a fejemre helyezett “búvárharang” és a kb. 40 kg-os ólomőv felvétele után végre lemerülhettem. Életemben még soha nem merültem, így meglehetősen izgatott voltam. Némi nehézséggel, de sikerült kb. 10 m mélységben talajt fogni és körülnézni ebben a csodás vízi világban. Kísérőm segítségével megetettük a körülöttünk ficánkoló halakat. Érdekes módon semmilyen félelem érzet nem volt bennem. Annyira lenyűgözött a látvány hogy teljesen megfeledkeztem mindenről.

Merülési igazolás

A “mini” tengeralattjáróval kb. 35 m-re ereszkedtünk és csodálatos növényeket, állatokat láthattunk. Láttunk egy régi vitorlás roncsait és egyéb roncsokat. Óriási élmény volt!

Kedvcsinálónak egy rövid videó: