Las Vegas a 80-as évek elején
Óriási kirándulásunkról visszatérve próbáljuk megemészteni a látottakat. Kicsit elfáradva, tele élményekkel. Azzal kezdeném, hogy ez a Las Vegas – Grand Canyon – Los Angeles kirándulás meglepetés volt, hiszen egy nyeremény játéknak köszönhetjük.
Caesars Palace
Las Vegas egy kis csalódást okozott, mert nappal kifejezetten csúnya város. Estére viszont teljesen megváltozik, csodálatosan van kivilágítva, helyenként nappali a fényesség. Az ott töltött 2 nap kissé kifárasztott, de nagyon megérte, mert kiváló műsorokat láthattunk, természetesen több kaszinóba is bementünk és az összegyűjtött kedvezményeknek köszönhetően gyakorlatilag ingyen ettünk és ittunk.
Las Vegasban eltöltött két nap után augusztus 21-én indultunk a Grand Canyon déli oldalához. Órákon keresztül mentünk a sivatagban, rettentő melegben. Szerencsére a kocsiban volt lég kondi, mert különben felforrt volna az agyvizünk. Képzeljétek el, hogy ameddig a szem ellátott gyakorlatilag semmi nem volt egy-két kaktusz és kókadt bokor kivételével. Egyetlen madarat sem lehetett látni, teljesen kihalt volt minden. Ugyanakkor a villanyvezetékek tömkelege ment minden irányban. Egyszer megálltunk valamit inni egy út menti étteremben (a semmi közepén!!!), ahol nemcsak hogy nyomtatott étlapot adtak, hanem rendelkeztek telefonnal, villannyal, TV-vel. A sivatag kellős közepén!!! 5-6 órai kocsikázás után megérkeztünk utunk második állomására, a Grand Canyon déli peremére.
Bright Angel Lodge
Itt három csodálatos napot töltöttünk. Első nap gyakorlatilag a Canyon déli peremén csatangoltunk és rengeteg fényképet csináltunk. Annak ellenére, hogy 2000 méter magasan voltunk, meglepően meleg volt. A helybéliek megnyugtattak, hogy lent a Colorádó folyó partján – mely kb. 1500-1800 méter mélységben van – ennél sokkal melegebb van. A Colorádó folyóról annyit, hogy a víz átlagos sebessége 6 km/óra, néhol 20-25 km/óra. Vize rendkívül hideg. A folyón 360 un. rapid van (ezek olyan helyek, ahol nagyon gyorsan folyik, vadvízi evezésre alkalmas). Amíg két gátat nem építettek (az egyik a Hoover gát) a folyó naponta több mint e-1 millió köbméter hordalékot vitt magával a kaliforniai öbölbe. A Canyon tulajdonképpen a folyó és az időjárás hatására alakult ki több millió éven keresztül, és ez a folyamat még mindig tart. Azt mondják néha olyan hatalmas havazás van, hogy fennsík megközelíthetetlenné válik, különösen az északi perem (az nem is látogatható egész évben). Képzelhető. hogy egy ilyen mennyiségű hó, ha olvadni kezd, mi pusztítást végezhet, hiszen a folyótól több kilométernyi távolságban is láttunk vízmosásokat. Nagyon vártuk a naplementét, mert azt állítják, akkor a legszebb a táj. Sajnos nem volt szerencsénk, mert felhő takarta el a napot, így ezt nem tudtuk megörökíteni.
Grand Canyon déli peremén
A Canyonnak még az is különlegessége, hogy a 7 földtörténeti korszak kőzeteiből jól elhatárolhatóan 5 megtalálható. Ez az egyetlen hely a világon, ahol ezek a rétegek együtt láthatók.
Grand Canyon
Másnap egy felejthetetlenül csodás, bár kissé fájdalmas kiránduláson vettünk részt, ami abból állt, hogy reggel 8-kor felültünk egy öszvér hátára (természetesen külön-külön) és délután 4-ig egy óra pihenő kivételével le sem szállhattunk. Gondolhatjátok ez mit jelentett, de nem lehetett kihagyni. Célunk az volt, hogy a 2000 méteres magasságból a Bright Angel Trail-en leereszkedjünk a kb. 500 méterre a folyómeder felett húzódó Plataeu Point-ra. Mondanom sem kell talán, hogy enyhe tériszonyomon kívül egy frászban voltam, amikor közelebbről megláttam azt az „utat”, melyen le kellett menni. Szerintem az út szélessége alig lehetett több egy méternél, ami önmagában még nem lett volna baj, de ha hozzáteszem még azt a tényt, hogy az út egyik felén égig érő sziklák, a másikon iszonyú mélységű szakadék, akkor azt hiszem, nem lehet csodálkozni azon, hogy egy ideig nem tudott lekötni a táj szépsége. Kb. 3 órát mentünk lefelé az irgalmatlanul kanyargós és meredek ösvényen. Ebből a három órából kettő gyakorlatilag azzal telt el számomra, hogy mint egy megszállott kapaszkodtam a nyeregbe, és imádkoztam, hogy az öszvér épségben leérkezzen a völgybe velem együtt. Egy idő után realizáltam, hogy az öszvér remekül ismeri az utat és rendkívül óvatos, így kissé lazítottam magamon. Már csak azért is, mert zsibbadt minden tagom a görcsös kapaszkodástól. Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor a hosszú öszvéregelés után először leszálltam, a lábaim olyanok voltak, mintha a csontot kiszedték volna, majdnem az alfelemen landoltam, mert a lábaim egyszerűen nem akartak megtartani. Még szerencse, hogy kapaszkodtam nyeregbe. Még az sem tudott lelkesíteni, hogy vezetőnk szerint úgy ülök az öszvéren, mint aki „nyeregben született”. Pár perces pihenő után folytattunk utunkat a plató széléhez, ahol megcsodálhattuk a kb. 300 méterrel alattunk robogó Coloradó folyót. Félelmetesen fenséges látvány. Sajnos ezt sem írásban, sem szóban nem lehet igazán visszaadni. Oly sok gyönyörűség vett körül minket, hogy csak némán, megilletődve néztük a minket körülölelő csodát.
Öszvéren a Bright Angel Trail-en, útban a Plateau Point-hoz
A platóról visszafelé jövet megálltunk az Indian Garden nevű völgyben ebédelni. Ez volt a leghosszabb pihenőnk ebben a csodás környezetben.
A Colorado Plateau Point-ról. A folyó kb. 500 méterre alattunk, Grand Canyon déli pereme kb. 1500 méterre felettünk.
Ekkor már éreztük, hogy az igazi kihívás/megpróbáltatás most kezdődik, hiszen azt az utat, amit eddig megtettünk lefelé, most visszafelé is meg kell tenni. Igaz az öszvér nem rázott annyira, mint lefelé, viszont számunkra rendkívüli módon felmelegedett az idő, kegyetlenül tűzött a nap és minden porcikánk fájt. Ennek ellenére már tudtunk figyelni a táj különleges szépségére. Többször is megálltunk, de az öszvérről leszállni tilos volt. Végre elérkeztünk utunk utolsó fél órájába, amikor leszakadt az ég. Olyan eső jött, hogy csak pislogtunk. természetesen fedezék semerre, védőruha semmi, felhevült testünk kissé sokkot kapott a hideg zuhanytól. Ügy éreztem soha nem fogunk felérkezni a fennsík peremére. Természetesen felértünk, igaz bőrig ázva, vacogva, de épségben és egy hihetetlenül csodás élménnyel gazdagodva.
Utunk harmadik állomására Los Angeles-be újabb 10 órás sivatagi autózás után meg is érkeztünk. Mivel érkezésünkkor már este volt és fáradtak is voltunk, minden látnivalót másnapra tettünk el. Másnap gyakorlatilag egész nap az Universal Stúdióban voltunk, ahol rengeteg érdekes dolgot láttunk. Néhány filmkészítési trükköt is mutattak, sőt aki akart, részt vehetett egy trükk felvételen. Láttuk a Cápa című filmben használt szörnyet, „leszakadó” hídon robogtunk vonattal, vadnyugati díszletek között sétáltunk,
egyszóval nagyon jól szórakoztunk.
egyszóval nagyon jól szórakoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése