Las Vegas - Grand Cayon - Los Angeles - 1981

2015-11-05 by kati | Leave a comment

Las Vegas a 80-as évek elején

Óriási kirándulásunkról visszatérve próbáljuk megemészteni a látottakat. Kicsit elfáradva, tele élményekkel. Azzal kezdeném, hogy ez a Las Vegas – Grand Canyon – Los Angeles kirándulás meglepetés volt, hiszen egy nyeremény játéknak köszönhetjük.

Caesars Palace

Las Vegas egy kis csalódást okozott, mert nappal kifejezetten csúnya város. Estére viszont teljesen megváltozik, csodálatosan van kivilágítva, helyenként nappali a fényesség. Az ott töltött 2 nap kissé kifárasztott, de nagyon megérte, mert kiváló műsorokat láthattunk, természetesen több kaszinóba is bementünk és az összegyűjtött kedvezményeknek köszönhetően gyakorlatilag ingyen ettünk és ittunk. 

Las Vegasban eltöltött két nap után augusztus 21-én indultunk a Grand Canyon déli oldalához. Órákon keresztül mentünk a sivatagban, rettentő melegben.  Szerencsére a kocsiban volt lég kondi, mert különben felforrt volna az agyvizünk. Képzeljétek el, hogy ameddig a szem ellátott gyakorlatilag semmi nem volt egy-két kaktusz és kókadt bokor kivételével. Egyetlen madarat sem lehetett látni, teljesen kihalt volt minden. Ugyanakkor a villanyvezetékek tömkelege ment minden irányban. Egyszer megálltunk valamit inni egy út menti étteremben (a semmi közepén!!!), ahol nemcsak hogy nyomtatott étlapot adtak, hanem rendelkeztek telefonnal, villannyal, TV-vel. A sivatag kellős közepén!!! 5-6 órai kocsikázás után megérkeztünk utunk második állomására, a Grand Canyon déli peremére.

Bright Angel Lodge

Itt három csodálatos napot töltöttünk. Első nap gyakorlatilag a Canyon déli peremén csatangoltunk és rengeteg fényképet csináltunk. Annak ellenére, hogy 2000 méter magasan voltunk, meglepően meleg volt. A helybéliek megnyugtattak, hogy lent a Colorádó folyó partján – mely kb. 1500-1800 méter mélységben van – ennél sokkal melegebb van. A Colorádó folyóról annyit, hogy a víz átlagos sebessége 6 km/óra, néhol 20-25 km/óra. Vize rendkívül hideg. A folyón 360 un. rapid van (ezek olyan helyek, ahol nagyon gyorsan folyik, vadvízi evezésre alkalmas). Amíg két gátat nem építettek (az egyik a Hoover gát) a folyó naponta több mint e-1 millió köbméter hordalékot vitt magával a kaliforniai öbölbe.  A Canyon tulajdonképpen a folyó és az időjárás hatására alakult ki több millió éven keresztül, és ez a folyamat még mindig tart.  Azt mondják néha olyan hatalmas havazás van, hogy fennsík megközelíthetetlenné válik, különösen az északi perem (az nem is látogatható egész évben). Képzelhető. hogy egy ilyen mennyiségű hó, ha olvadni kezd, mi pusztítást végezhet, hiszen a folyótól több kilométernyi távolságban is láttunk vízmosásokat. Nagyon vártuk a naplementét, mert azt állítják, akkor a legszebb a táj. Sajnos nem volt szerencsénk, mert felhő takarta el a napot, így ezt nem tudtuk megörökíteni.

Grand Canyon déli peremén

A Canyonnak még az is különlegessége, hogy a 7 földtörténeti korszak kőzeteiből jól elhatárolhatóan 5 megtalálható. Ez az egyetlen hely a világon, ahol ezek a rétegek együtt láthatók.

Grand Canyon

Másnap egy felejthetetlenül csodás, bár kissé fájdalmas kiránduláson vettünk részt, ami abból állt, hogy reggel 8-kor felültünk egy öszvér hátára (természetesen külön-külön) és délután 4-ig egy óra pihenő kivételével le sem szállhattunk. Gondolhatjátok ez mit jelentett, de nem lehetett kihagyni. Célunk az volt, hogy a 2000 méteres magasságból a Bright Angel Trail-en leereszkedjünk a kb. 500 méterre a folyómeder felett húzódó Plataeu Point-ra. Mondanom sem kell talán, hogy enyhe tériszonyomon kívül egy frászban voltam, amikor közelebbről megláttam azt az „utat”, melyen le kellett menni. Szerintem az út szélessége alig lehetett több egy méternél, ami önmagában még nem lett volna baj, de ha hozzáteszem még azt a tényt, hogy az út egyik felén égig érő sziklák, a másikon iszonyú mélységű szakadék, akkor azt hiszem, nem lehet csodálkozni azon, hogy egy ideig nem tudott lekötni a táj szépsége. Kb. 3 órát mentünk lefelé az irgalmatlanul kanyargós és meredek ösvényen. Ebből a három órából kettő gyakorlatilag azzal telt el számomra, hogy mint egy megszállott kapaszkodtam a nyeregbe, és imádkoztam, hogy az öszvér épségben leérkezzen a völgybe velem együtt. Egy idő után realizáltam, hogy az öszvér remekül ismeri az utat és rendkívül óvatos, így kissé lazítottam magamon. Már csak azért is, mert zsibbadt minden tagom a görcsös kapaszkodástól. Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor a hosszú öszvéregelés után először leszálltam, a lábaim olyanok voltak, mintha a csontot kiszedték volna, majdnem az alfelemen landoltam, mert a lábaim egyszerűen nem akartak megtartani. Még szerencse, hogy kapaszkodtam nyeregbe. Még az sem tudott lelkesíteni, hogy vezetőnk szerint úgy ülök az öszvéren, mint aki „nyeregben született”. Pár perces pihenő után folytattunk utunkat a plató széléhez, ahol megcsodálhattuk a kb. 300 méterrel alattunk robogó Coloradó folyót. Félelmetesen fenséges látvány. Sajnos ezt sem írásban, sem szóban nem lehet igazán visszaadni. Oly sok gyönyörűség vett körül minket, hogy csak némán, megilletődve néztük a minket körülölelő csodát.

Öszvéren a Bright Angel Trail-en, útban a Plateau Point-hoz

A platóról visszafelé jövet megálltunk az Indian Garden nevű völgyben ebédelni. Ez volt a leghosszabb pihenőnk ebben a csodás környezetben.

A Colorado Plateau Point-ról. A folyó kb. 500 méterre alattunk, Grand Canyon déli pereme kb. 1500 méterre felettünk.

Ekkor már éreztük, hogy az igazi kihívás/megpróbáltatás most kezdődik, hiszen azt az utat, amit eddig megtettünk lefelé, most visszafelé is meg kell tenni. Igaz az öszvér nem rázott annyira, mint lefelé, viszont számunkra rendkívüli módon felmelegedett az idő, kegyetlenül tűzött a nap és minden porcikánk fájt. Ennek ellenére már tudtunk figyelni a táj különleges szépségére. Többször is megálltunk, de az öszvérről leszállni tilos volt. Végre elérkeztünk utunk utolsó fél órájába, amikor leszakadt az ég. Olyan eső jött, hogy csak pislogtunk. természetesen fedezék semerre, védőruha semmi, felhevült testünk kissé sokkot kapott a hideg zuhanytól. Ügy éreztem soha nem fogunk felérkezni a fennsík peremére. Természetesen felértünk, igaz bőrig ázva, vacogva, de épségben és egy hihetetlenül csodás élménnyel gazdagodva.

Utunk harmadik állomására Los Angeles-be újabb 10 órás sivatagi autózás után meg is érkeztünk. Mivel érkezésünkkor már este volt és fáradtak is voltunk, minden látnivalót másnapra tettünk el. Másnap gyakorlatilag egész nap az Universal Stúdióban voltunk, ahol rengeteg érdekes dolgot láttunk. Néhány filmkészítési trükköt is mutattak, sőt aki akart, részt vehetett egy trükk felvételen. Láttuk a Cápa című filmben használt szörnyet, „leszakadó” hídon robogtunk vonattal, vadnyugati díszletek között sétáltunk, egyszóval nagyon jól szórakoztunk.

Mauritius - 2001

Mauritius egy kicsiny sziget állam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre, a 19°50′ és 20°32′ déli szélességi és az 57°18′ és 57°46′ keleti hosszúsági fokok között fekszik.
A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.
Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó. A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.

A lakosság 68%-a indiai, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai. Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek a szigeten. Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul saját, hagyományos világába. A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is. A sokszínűség a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik.

A közlekedés a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasútszolgáltatás 1964 óta nem működik a szigeten.

A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes. A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.

Mauritius – Anglia, Svájc és Brazília után – a világon a negyedik olyan ország, amely bélyeget adott ki.

 A Kék Mauritius, aminek mindössze tizenkét példánya ismert (a Vörös Mauritiusnak tizennégy), a legendásan ritka bélyegek szimbóluma.
A Mauritiuson található egyetlen autópályát magyar vállalkozók építették az 1970-es években. A vállalkozók azóta kint is élnek.

Mauritius szigetének legnagyobb része már nem tükrözi természetes állapotát, hisz cukornád ültetvények és egyéb ember által megváltoztatott képét mutatja. Ez alól kivétel a Black River Nemzeti Park, mely szinte háborítatlan állapotban őrzi a természet értékeit. Annak ellenére, hogy Mauritiuson a legmagasabb hegycsúcs sem éri el az 1000 méteres magasságot, itt mégis szembetűnően nagy szintkülönbségek vannak. Sziklafalak, meredek hegyoldalak, vízesések és a szigeten máshol kevéssé látható erdők jellemzik.

A trópusi időjárásnak köszönhetően igen gazdag vízrajza van Mauritiusnak, ami méretéhez képest nagy folyókat és a turisták legnagyobb örömére számos vízesést eredményez. Ezen vízesések közül az egyik legnagyobb és legszebb a Chamarel-vízesés, ahol a vízeséssel szemközt található kilátókból tekinthető meg a lezúduló víztömeg. A vízesés olyannyira hatalmas, hogy nehéz egyben lefényképezni, ám a kilátók egyikéből megtekinthető teljes terjedelmében.

Chamarel vízesés

A Chamarel-vízesés közelében található a híres Coloured Earth, vagy más néven 7 színű föld. Az érdekes talajképződmény teljesen természetes jelenség, Mauritiuson több helyen is látható, ám igazán látványos csak a Chamarel közelében található, ahova belépődíjat is szednek. Több Mauritiust ábrázoló képeslapon, prospektusban is megtalálható. Helyben pár óriásteknős is megtalálható a gyerekek nagy örömére.
A szigetnek nagyon sajátos mikroklímája van. Noha minden oldalról egyaránt nyitott, időjárását mégis nagy eltérések jellemzik különböző részein. A tél itt májustól októberig tart. Az óceánparton ebben az időszakban nappal nem megy huszonhat fok fölé a hőmérséklet, míg este a húszat is ritkán éri el.
Ma a lakosság jelentős részét az indiaiak adják, de szép számban vannak kreolok, kínaiak és franciák is. Az arányból adódóan a választott tisztségeket, így a miniszterelnöki széket is indiaiak töltik be. Érdekes, de a különböző származású emberek nem nagyon keverednek, mégis békésen élnek egymás mellett. Sokszor hallani, hogy Mauritius a tolerancia szigete, ami nem csak etnikai, de vallási téren is helytálló. Néhol egymás szomszédságában állnak a keresztény templomok és a muzulmán mecsetek, máshol buddhista sztúpákat rejt az út menti erdő.

A nád termesztés miatt a sziget egy apró hányadán maradt meg az eredeti növényzet. Mivel a termesztéshez sík területekre volt szükség, a dél-nyugaton álló hegyek őserdői átvészelték a telepesek pusztítását. Nem véletlenül áll itt a Black River Gorges Nemzeti Park, amely ma nagyon fontos szerepet tölt be a kihalás szélén álló őshonos fajok megmentésében.

Ebben a csodálatos környezetben volt szerencsém eltölteni 2 felejthetetlen hetet. Ha semmi mást nem tettem volna, csak a tengerparton heverészek, akkor  is nagyon szép emlék lenne. Szerencsére, nem így tettem, melynek eredményeként, csodálatos élményekben volt részem.

Az, hogy a sziget nagy része cukornád ültetvény, sokak számára ismert lehet. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a “zöld” kráterű vulkán milyen fenséges látvány, A sziget déli részén található őserdő olyan meglepetés volt, hogy csak kapkodni tudtam a fejem. A hatalmas bambuszok, pálmák között, enyhe félhomályban csodálatos növények között keskeny ösvényen lehetett barangolni.

Port Luis

A főváros, Port Luis lenyűgöző látvány, gyönyörű kikötői sétányával, nyüzsgő forgatagával. Természetesen a fűszer, és gyümölcs piacot “kötelező” volt felkeresni, hiszen mindig is szerettem ilyen helyeken bóklászni. Arról nem is beszélve, hogy itt különleges ázsiai fűszerek tárházát lehet megtekinteni, megvenni. Természetesen a bazárt sem lehetett kihagyni.

Talán a legnagyobb két élmény, melyeket itt megélhettem, a tenger alatti haleletetés és a tengeralattjáró kirándulás volt. A búvárkodáshoz egy kicsit el kellett távolodni a parttól, így megcsodálhattam a tintakék tengert, majd a fejemre helyezett “búvárharang” és a kb. 40 kg-os ólomőv felvétele után végre lemerülhettem. Életemben még soha nem merültem, így meglehetősen izgatott voltam. Némi nehézséggel, de sikerült kb. 10 m mélységben talajt fogni és körülnézni ebben a csodás vízi világban. Kísérőm segítségével megetettük a körülöttünk ficánkoló halakat. Érdekes módon semmilyen félelem érzet nem volt bennem. Annyira lenyűgözött a látvány hogy teljesen megfeledkeztem mindenről.

Merülési igazolás

A “mini” tengeralattjáróval kb. 35 m-re ereszkedtünk és csodálatos növényeket, állatokat láthattunk. Láttunk egy régi vitorlás roncsait és egyéb roncsokat. Óriási élmény volt!

Kedvcsinálónak egy rövid videó: