Végre eljutottunk ide is és megtekinthettük a híres Taj Mahalt.
A Tádzs Mahal (hindiül: ताज महल, perzsa nyelven: تاج محل jelentése: „A paloták koronája”) az indiai Agrában, a Jamuna folyó partján található mauzóleum elnevezése, amely valójában egy teljes épületkomplexumot takar, ennek része maga a fehér márvány síremlék is. Sáh Dzsahán mogul sah 1632 és 1647 között építtette 1631-ben, gyermekszülésben elhunyt szeretett felesége, Mumtáz Mahal emlékére. Őt is itt helyezték örök nyugalomra.
Valóban olyan lenyűgöző, mint mondják. Erről az épületről többek között azt mondják, hogy háromszor kell megtekinteni, hajnalban, naplementekor és teliholdkor. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ezt megtehettük. Csodálatosan szépek mind a hajnali, mind az alkonyi színek, nekem mégis az éjszakai tetszett a legjobban.
Gyönyörű volt, ahogy a Hold rávilágított és kékes-fehéren csillogott a márvány. Azt nem tudom, hogy mitől ilyen hihetetlenül szép ez az épület, lehet, hogy az is közrejátszik, hogy teljesen szimmetrikus. Bárhol ketté lehetne metszeni, mindig két egyforma darab lenne. Lenyűgöző, a négy sarkán álló oszlopokat bárhonnan is nézi, az ember mindig párhuzamosnak látja. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy az oszlopok valójában nem függőlegesek, hanem kifelé dőlnek egy kicsit. Állítólag ezért építették így elsősorban, hogy egy földrengés estén az oszlopok ne tudjanak az épületre dőlni. Nagyon érdekes a Taj kapuján lévő Korán idézet, melynek betűi teljesen egyforma nagyságúak, bárhonnan nézze is az ember. A legalsó betű ugyanakkora, mint a legfelső. Csodálatosak a belső márványfaragások, a féldrágaköves vagy drágaköves berakások az épület belső falain. Falát ónix berakású Korán-idézetek és többek között hófehér márványból készült virágmotívumok ékesítik. Ez utóbbinál az ónix mellett drágaköveket, féldrágaköveket is találunk olyan bőséggel, hogy például egyetlen szegfűhöz harmincötféle karneolárnyalatot használt az egykori intarziamester. Sajnálatos módon, az alsó részeken ma már csak pótlások vannak, nagyrészt azért, mert ellopták. Szerencsére a magasabb részek még érintetlenek.
Taj Mahal előtt |
Maga a sírhely egy 18 méter átmérőjű és 26 méter magas márvány mennybolt alatt nyugszik, de közvetlenül nem látható, óriási csipkefinomságú márványrács védi a kíváncsi szemek elől.
Egy másik érdekesség a 90 éve épülő Ramaswami templom, melybe – ha egyszer elkészül – az összes hindu vallási ág építészeti stílusát építik egy épületbe. Állítólag még 200 évig fogják építeni. 9 szintes lesz. Jelenleg az első szint van félig készen. Ez viszont leírhatatlanul szép. Olyan faragásokat láttunk, hogy a szánk tátva maradt a csodálkozástól. Hihetetlen hogyan tudnak bánni a márvánnyal. A különböző virágok annyira élethűek, hogy az ember szinte érzi az illatukat.
Amit még sikerült „kutyafuttában megnéznünk az agrai Vörös Erődöt. Az erőd Lal Qila, Fort Rouge illetve Agra Vörös Erődje néven is ismert. Körülbelül 2,5 km-re északnyugatra fekszik India egyik legismertebb iszlám építészeti emlékétől, a Tádzs Mahaltól. Az erődöt leginkább egy fallal körülvett palotavárosként lehetne jellemezni.
Ez India legfontosabb erődje. A nagymogulok, Bábur, Humájun, Akbar, Dzsahángír, Sáh Dzsahán és Aurangzeb éltek itt, és az egész országot innen irányították.
Az épület Sáh Dzsahán (1627–1658) uralkodása alatt nyerte el mai formáját. Ebben az időszakban érte el a birodalom hatalmának csúcspontját is, a Vörös Erőd már nem védelmi célokat szolgált, hanem egyben elképesztő kényelemmel ellátott palotává alakult. Sáh Dzsahán építtette a Tádzs Mahalt is felesége, Mumtáz Mahal tiszteletére. Nagyapjával ellentétben Sáh Dzsahán fehér márványból szeretett építtetni, amelyet gyakran arannyal, illetve féldrágakövekkel díszíttetett. Leromboltatott néhány régebbi épületet az erőd területén, hogy saját elképzelései szerintieket építtessen helyettük
.
Élete végén Sáh Dzsahánt fia, Aurangzeb (1658–1707) bezáratta az erődbe. A monda szerint Sáh Dzsahán a Muszamman Burdzs nevű toronyban halt meg, amelynek márvány erkélyéről csodaszép kilátás nyílik a Tádzs Mahalra. A nyolcszögletű torony tornácait finoman csipkézett márványrácsok szegélyezik, a Tádzs Mahalhoz hasonló faragott díszítések ornamentikáját drágakövekkel emelték ki.
Itmad-Ud-Daulah síremléke
Bár intarziái a Tádzs Mahal szépségét is felülmúlják, mégis kevésbé ismert az 1628 –ban épült Itimad-ud-Daula mauzóleum. Ez volt az első mogul-építmény, mely márványból készült, ezzel a korabeli építészet stílusváltását jelezve. A csupán néhány évvel később épült Tádzs Mahalt láthatóan ennek az építménynek alapján emelték. Núr Dzsehán uralkodónő építtette Itmad-Ud-Daulah síremlékét, amit más néven Baby Taj-ként emlegetnek, az édesapja, Ghiász-ud-Dín bég, Dzsahángir uralkodó főminisztere révén. A többi mogul-korabeli síremlékekhez képest kisebb, néhányan ékszerdoboznak is nevezik ezért. Kertjének alaprajza, valamint a fehér márvány, a mozaik, a belső terek díszítése, a rostélyok a Tádzs Mahal díszítésénél használt elemeket vetítik előre.
Szikándra, a Nagy Akbar mogul uralkodó nyughelye, mindössze 13 km-re van az agrai Vörös Erődtől. Akbar síremléke személyiségének sokoldalúságát jeleníti meg. Az óriási, gyönyörűen faragott, vörös-sárga homokkő sír egy kert közepén emelkedik. Maga Akbar tervezte meg saját sírját és választotta ki a legmegfelelőbb helyszínt is. Csagatáj-török szokás volt még életükben sírhelyet építeni maguknak, ezt a szokást a mogulok is megtartották. A piramis alakú sír építését Akbar fia, Dzsahángir fejezte be 1613-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése