1971. Róma - az örök város

Olaszország fővárosa, Lazio régió központja (közigazgatásilag comune), a hajdani Római Birodalom központja

Fekvése

A Tiberis (Tevere) és Aniene folyók találkozásánál fekszik.
Róma a Tiberis partjának 7 dombjára települt, a tengerparttól kb. 28 kilométerre terül el. Két reptere van, vasúti és közúti összeköttetésben áll Európa több országával. Központja Olaszország fő úthálózatának. A várost a Grande Raccordo Annulare főútja (GRA) fogja gyűrűbe.

7 dombja a Palatinus, a Capitolinus, a Caelius, az Aventinus, az Esquilinus, a Collis Quirinalis é
s a Viminalis. E legendás 7 halmon kívül a császárság alatt a városhoz csatolták még északon a gyéren lakott Pinciust és a Mons Ianiculust. A Mons Vaticanust (bár szintén lakott terület volt) nem számították a városhoz Aurelianus császár idejéig.

Eredetmonda

Rómát i. e. 753-ban alapította Romulus és Remus, egy ikerpár, kiknek története a következő:„Egy nap Silvia, a király nővére épp kisétált almáért egy közeli erdőbe, amikor hirtelen nagyon álmos lett, lefeküdt egy fa tövébe és elaludt. Azt álmodta, hogy egy egészséges ikerpárt fog szülni. Azt azonban nem sejtette, hogy amíg ő aludt, addig Mars isten megszerette őt, és „megtermékenyítette”. Kilenc hónappal később megszülettek az ikrek, de Silvia öccse azt a jóslatot hallotta, hogy az egyik gyerek az ikerpár közül veszélyes lehet az ő uralmára, így amikor Silvia nem volt otthon, akkor a király megparancsolta szolgáinak, hogy vessék a Tiberisbe a kicsiket.

De a szolgák megsajnálták a gyerekeket, ezért fontak egy kosarat, és abban letették a babákat a partra. Mivel többet nem tehettek a csecsemőkért, szomorúan visszaballagtak a palotába.

Nem sokkal később a partra jött egy nőstény farkas (mely Mars isten küldöttje volt), és elvitte magával a gyerekeket, hogy saját kölykeivel együtt felnevelje őket. Amikor a gyermekek felnőttek, akkor elhagyták a farkast, és elkezdték elindítani „királyi karrierjüket”. Romulus elkezdte építeni vára falait, de megparancsolta szolgáinak, hogy aki át meri ugrani az (akkor még csak pár centis) falat, azt öljék meg.

Remus (nem sejtvén, hogy testvére ilyet parancsolt) átugorta a falat, s így szólt: „Ez lenne az a híres fal, amely megvéd majd titeket a gonosz istenektől?” Az egyik szolga a parancshoz híven agyonverte Remust. Amikor ezt Romulus meglátta, keserves sírásra fakadt, s azt mondta: „Így merje majd ezek után valaki átugorni a király falát!”

Róma első királya Romulus volt, az utolsó Tarquinius Superbus. I. e. 510-ben elűzték Superbust, és kikiáltották a köztársaságot.

A Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház első számú szentélye, a négy nagy bazilika (basilica maior) egyike, a világ legnagyobb keresztény temploma. A Vatikán állam területén épült, befogadóképessége körülbelül 60 000 fő. Szent Péter apostol sírjára építették, ennek ellenére nem ez a templom Róma püspökének a székesegyháza, hanem a lateráni bazilika. Belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter, alapterülete körülbelül 15 160 m², ezzel a Szent Péter-bazilika a világ egyik legnagyobb belső terével rendelkező építménye.

Lenyűgöző építészeti remekmű, csodálatos belső terekkel, szebbnél szebb szobrokkal, freskókkal. Hatalmas kupoláján keresztül a főhajóba áradó fény ezernyi színben játszik.

A bazilikát számos kiemelkedő és lenyűgöző szobor, síremlék és oltár díszíti, mégis a leghíresebb alkotás mind közül Michelangelo Piétája, mely a jobb oldali oldalhajó Pieta-kápolnájában látható. Az 1498-99 között készült, megindító alkotás, mely a keresztről levett Jézust gyászoló Máriát ábrázolja, 1736-ban került mai helyére.

A Sixtus-kápolna (olaszul: Cappella Sistina) Vatikánvárosban, a Szent Péter-bazilikávalszembe állva a bazilikától jobbra található. Másik, ugyancsak helyes, és az olasz nevet tükröző elnevezése a „Sixtusi-kápolna”. Mindkét név az építtető IV. Szixtusz pápára utal.

Az építkezés 1473-tól 1481-ig tartott Giovannino de’Dolci, mások szerint Baccio Pontelli (De Campos) építőmester irányításával.

A kápolna egyszerű, szegényes, ferences rendi épület, egykor kis ablakokkal, lapos dongaboltozattal, nem volt benne építési tagozat. A mennyezet régen kék színű volt, arany csillagokkal.

Ma már tagolt, a heveder-ívek szélén nagyméretű ablakok találhatóak. A párkányok téglalapokat alkotnak a mennyezeten, ezekben láthatóak a freskó részletei.

Az egyszerű, téglalap alakú, boltozatos mennyezetű termet Mino da Fiesole, Giovanni Dalmata és Andrea Bregno márványból készült korlátja osztja ketté. A kápolnát a süllyedés és a repedések ellen támpillérek védik.

A belső méretek: a kápolna 40,9 méter hosszú, 13,4 méter széles. A mennyezet magassága 20,7 méter.

Ez a mindenkori pápa magánkápolnája. Elsősorban mennyezetfreskójáról világhírű. A 19. század vége óta a pápaválasztó konklávé helyszíne is  az akkori pápaválasztó bíborosi testület kamarásának, Gioacchino Pecci grófnak, a későbbi XIII. Leó pápának a javaslatára.

Az évszázadok folyamán a freskó állagát többször is megpróbálták különböző, jobb-rosszabb módszerekkel konzerválni. Az első ilyen jellegű kísérlet a mű elkészülte után néhány évtizeddel történt: a Noé áldozata című kép egy részén kicserélték a festést. A figurákat kartonra másolták, a vakolatot leverték és a kész, nedves vakolatra újrafestették a képet. Ma ez a rész a festék eltérő minősége miatt kissé sötétebb. A penészedő rész Az özönvíz részleten, amellyel Michelangelo küszködött munkája elején, a 18. század végén lehullott. A legnagyobb károkat a beázás okozta, végérvényesen tönkretette az egyik ignudo és medalion képét.

A korai restaurátorok az egész művet olajjal kevert állati enyvvel vagy csak tiszta olajjal vonták be, hogy felfrissítsék a színeket, mint az olajfestményeken. Az olaj beivódott a falba, és sötét foltokat okozott.

Mindezeket a károkat volt hivatott helyrehozni az a több mint egy évtizedig tartott restaurálási folyamat, amely 1979-ben kezdődött.

Amikor én láttam, a kápolnában több helyen is állványok voltak, és sajnos a festményeken nagyon is  látszott az idő “vasfoga”. Ennek ellenére csodálatos élmény volt.

A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma, ma pedig nevezetes látványossága a városnak; 2010 júliusától már a föld alatti része is bejárható.

„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” – írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író.

Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház „összeillesztése” eredményezi az ellipszis formát.

Az Angyalvár a Tevere jobb partján áll, a folyón átívelő Ponte Sant’Angelo köti össze a várossal, Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között, a halikarnasszoszi mauzóleum mintájára. Caracalla uralkodásáig a császárok temetkezőhelye volt. Az alapépítmény egy 84 méter élhosszúságú négyszög, amelyen egy 60 méter átmérőjű monumentális henger áll. A henger belsejében egymás alatt 4 kamra található (legalul a sírkamra), melyeket spirális folyosó vesz körül. A későbbi évszázadokban katonai erőddé alakították a mauzóleumot, majd Aurelianus császár falainak egyik központi erődje lett.

 Még rengeteg a látnivaló,csak kapkodni tudjuk a fejünket. Viszont az időnk véges, és nem láthatunk mindent. Kénytelenek vagyunk válogatni. Amit feltétlenül meg kell nézni az többek között a Trevi kút. A Trevi-kúthoz kapcsolódó szokás szerint, ha jobb kezünkkel a bal vállunk felett pénzérmét dobunk a vízbe, biztosan visszatérünk még Rómába. Így aztán naponta mintegy 3000 eurónyi pénzt dobnak a kútba, melyet éjjelenként összegyűjtenek, s a rászorulóknak adják.

A Pantheon az összes isten számára emelt templom volt az ókori Rómában. Marcus Vipsanius Agrippa építette harmadik consulsága idején, Kr. e. 27-ben, ám az épület két alkalommal is leégett. Wikipédia. A belső tér hét fülkéje egyes elképzelések szerint a hét bolygót jelképezi, de éppen így lehetett a nagy istenek fülkéje is. A tér megvilágítását a kupola 8,92 méter átméroju nyílása (opeion) adja. A Pantheon terének gömbszeru hatása úgy szimbolizálja a világegyetem teljességét, az istenek világának egyetemességét, hogy közben a praktikus vallási igényeknek is maradéktalanul eleget tesz.

A Forum Romanum vagy, ahogy a rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnum az ókori Róma fő köztere, a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, mely a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított.

A Forum két részre oszlott: a tulajdonképpeni Forum Romanumra keleten, ahol régebben a plebejusok gyülekeztek, és a másik, magasabb, nyugati részre (Comitium), amelyen eredetileg a patríciusok gyülekeztek. A Comitiumon állt többek között: a Curia Hostilia (a szenátus helye), a Carcer Mamertinus (részei: Robur, azaz börtön és Tallianum, azaz kivégző hely) és a Rostra nevű szószék.

A Róma és környéke alatt húzódó katakombarendszer feltárása során eddig hétmilliónál is több sírt találtak a régészek, és, bár sokan rejtélyes és kísérteties mivoltuk miatt keresik fel az 54 közül azt az öt katakombát, mely látogatható, a föld alatti hálózat népszerűsége elsősorban történelmi jelentőségének köszönhető.